3. rész

3. rész

Fury

Daichi

Még aznap este elmentem Moemi lakására, persze miután lemostam magamról a vért. Ne tudjátok meg milyen őrjöngésbe kezdtem, há’ betörtem a falat is az öklömmel. Ha pedig a közelemben lett volna akárki, le is puffantottam volna, és egy kis sajnálatot sem éreztem volna. Még a tévét is kibasztam az ablakon. De lenyugtattam magam, mert volt egy módszerem, hogy megtaláljam. Hála a drága telefonnak, melyet már mit tudom én mikor vettem. Van azon egy program, amivel nyomon tudom követni minden lépését, és mivel volt olyan hülye, hogy nem dobta ki, így megtalálom. Meg mertél szökni? Ne tudd meg, mit kapsz ezért, drága Moemi.

Sunyi vigyorra húzódott a szám, és felkuncogtam.

Már néztem volna meg, melyik városban lebzsel, amikor megcsörrent a telóm.

- Faszom, mit akarsz már – szóltam bele káromkodva, mire Christian idegesen felelt.

- Dugni, baszod’!

- Anyáddal szórakozz – emeltem el a fülemtől a telót, hogy letegyem, amikor belekiabált.

- Le ne tedd!

- Mondjad már, mit akarsz – szívtam be a levegőt, miután beleordítottam.

- Volt itt valami csaj… - kezdte. – Tök szexi volt meg minden.

- Komolyan ezért hívtál fel? – megdörzsöltem az orrnyergemet, miközben sziszegtem összeszorított fogakkal. Kurva dühös voltam.

- Fogd már be – káromkodott is, mire kinyomtam a telefont.

Hívott vagy még háromszor is, én meg kinyomtam. Nem vagyok kíváncsi a szerelmi életére. Hagytam volna ott Moemi lakását, amikor SMS-t küldött.

Feladó: Christian

Bazd+ akk ne vedd fel… Ez a csaj a Dickens geciktol jott h informaciot szerezzen rolunk.

02:41

Feladó: Daichi

Tudod kivel beszélj így! Mit mondtál neki, vagy mit tudott meg?

02:42

Feladó: Christian

Semmit csak megbasztam XDD

02:43

Feladó: Daichi

Ezt később megbeszéljük, addig foglalkozz a cuccal.

02:44

Feladó: Christian

Hagyja ma megyek aludni.

02:45

Feladó: Daichi

Ha nem lesz minden a raktárban, megöllek!

02:46

Feladó: Christian

Nyugi van megcsinalom :@

02:47

Beültem a fekete BMW kocsimba, melynek sötétített ablakai voltak. GPS-en megnéztem Moemi tartózkodási helyét, és meg is találtam. Már indítottam volna be a kocsimat, hogy visszarángassam, amikor eszembe jutott, hogy kirúgtam. Idegesen megdörzsöltem a homlokomat, a fejem pedig fájni kezdett. Jókor…

Írtam a csajomnak, és miután elküldtem, hátradőltem az ülésen, fejemet hátradöntöttem és lehunytam a szemem.

Moemi

Reggel tíz előtt keltem, és tökre happy voltam meg minden, de nem tartott sokáig, mert kaptam üzenetet Daichitől.

02:51

Feladó: Daichi

Visszavonom a kirúgásodat. Gyere vissza, vagy én megyek érted.

A lélegzetem is elakadt, a szívem felgyorsult. Majdnem pánik rohamot kaptam, amikor eszembe jutott, hogy nem is tudja, hol vagyok. Ez kicsit megnyugtatott, és biztonságban éreztem magam.

Nem tudja, hol vagyok – csak ismételgettem magamban. Vissza se akartam írni neki, de féltem attól, mi van ha valaki meglátott és beárult neki.

Nyeltem egy nagyot, és az ágyamon ülve bepötyögtem a választ.

Először gondoltam, azt írom, hogy „Dögölj meg, nem megyek vissza”, de ez nagyon nem lenne jó ötlet. Nem akarom feldühíteni, még élni akarok.

Feladó: Moemi

Itt maradok.

09:56

Szívesen írtam volna, hogy hagy maradjak itt végleg, de tudom, hogy nem ment volna bele, és talált volna rá módot, hogy visszarángasson. Így meg van esélyem, hogy távol maradjak tőle valameddig.

Letettem az éjjeli szekrényemre a telómat, és kinyitottam az ablakot, hogy beáradjon a szobába a friss levegő. Megsimogattam a hasamat, mert felmordult, és erőltettem magamra egy mosolyt.

Úgy döntöttem, hogy ma nem megyek sehova, ezért rendeltem pizzát, hozzá meg kólát, ami meg is érkezett bő fél óra múlva. Vártam Daichi válaszát, de hiába, korán van még neki.

Van wifim meg gépem is. Direkt készen tartottam itthon mindent erre a napra, és takarítót is felbéreltem, hogy tisztaság legyen és ne a por fogadjon.

Tizenhét éves vagyok, kiskorú. Emiatt félek, hogy erre fogva elvisz innen. Na, majd a bajomat megkönnyebbíti az anime, az Attack on Titán, amit imádok. Kedvenc szereplőm Levi. Tudtátok, hogy a Noragamiban Yato szinkronhangja Levi? Valamikor fel is lehetett ismerni. Annyira imádom.

Egészen délig néztem a részeket, néha kis szünetet hagyva másra. Majd kaptam választ Daichitől.

Feladó: Daichi

Nem

12:01

Feladó: Moemi

Itt maradok!

12:02

Feladó: Daichi

Ajánlom, hogy te gyere, vagy érted megyek…

12:05

Feladó: Moemi

Nem akarok abban a porfészekben élni. Hagyjál békén, jó?

12:06

Feladó: Daichi

Érted megyek

12:07

Feladó: Moemi

Azt mondtam itt maradok! Nem fogod fel? ITT MA-RA-DOK! NEM MEGYEK SEHOVA. Meg amúgy sem tudod hol vagyok…

12:08

Feladó: Daichi

Ó, hogy ne tudnám… Hafuge város, nem de? Mondjam még tovább?;)

12:10

Nem hiszem el. Tudja? Honnan? Fúú, de feldühített. De még is honnan? Hát nem tudok megszabadulni tőle? Bár nem tudom mit gondoltam, de azért próbálkozni lehet.

Feladó: Moemi

Menj a picsába, jó? :’@

12:13

Feladó: Daichi

Tiédbe?

12:14

A párnámat neki dobtam a falnak, és felsikítottam idegességemben. Komolyan, nem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Mit tegyek ahhoz, hogy végleg megszabaduljak ettől az embertől? Amikor befogadott, azt hittem, hogy egy kedves segítőkész ember, de az csak egy álca volt, míg megszoktam a környezetet. A szemét még meg is erőszakolt, és nem egyszer. Hatszor már tuti...

De ha ide jön, én biztos nem maradok itt. Nem tudom hova fogok menni, max leköltözök a híd alá. Höh, még ott is rám találna. De nem fogok sírni. Csak azért sem. Egy ilyen gennyláda nem fog még egyszer megsiratni. Inkább lezuhanyozok és eszek. Úgy is éhen halok.

Feladó: Daichi

Maradhatsz addig, amíg elvégzed a sulit. Már átírattalak a Sweet Amorisba.

12:50

Aztán kaptam tőle még egy üzenetet, amit hirtelen nem tudtam elhinni. Azt hittem viccel, de ő nem az a fajta ember. Na, de a következőtől felment a vérnyomásom.

Feladó: Daichi

Még ma megérkezik a testőröd. Fogadd szeretettek. Ha hozzád ér szólj, és kinyírom, de nyugi, nem fog.

12:52

Te-te-tes… tőr? Ezt… nem mondja komolyan. Vagy de? Nem. Nem, nem és nem. NEM!

Feladó: Moemi

Nincs testőr! Minek? Nem kell, hagyjál békén. Haljál meg!!!

12:53

Az utolsó két szót megbántam, miután elküldtem, mert valójában örülök annak, hogy még is megengedte, bár nem mintha azért lennék itt. De nem fogok bocsánatot kérni. Tudod mit? Még meg sem bánom inkább. Miért tegyem? Tönkre tett. Belekevert az ügyeibe. Nekem kellett ügyfeleket átcsalogatnom a miénkhez, hogy tőlünk vegyenek drogot, ne mástól. Tudod hogyan kellett? Szexszel. S tudod mit kaptam cserébe, amiért ellenkeztem? Késsel belevágott a húsomba. Azt hittem, ott vérzek el, és sosem kért bocsánatot. Soha, de soha nem fogom megkedvelni. Komolyan, dögöljön meg.

Választ pedig nem kaptam tőle.

Suli. Sweet Amoris. Ajkaim mosolyra húzódtak arra a gondolatra, hogy új barátaim lesznek. Már nagyon várom, csak ne ribancok legyenek az osztálytársaim, mert akkor ott helyben felakasztom magam. Na jó, neem.

Milyen nap van? Szeptember tizenharmadika, vasárnap. Azaz holnap már mehetek, tankönyvekkel meg majd akkor foglalkozok, de most szépen folytatom az animét. Aha, csak szerettem volna. Csengettek. Csak egyetlen egy személy lehetett az, nem más, mint Daichi, és amikor kinyitottam az ajtót, ordítani kezdtem.

- Megmondtam, hogy ne… - pillantottam fel egy barna hajú fiúra, aki egy fejjel magasabb volt nálam. Katonai nadrágot, fekete trikót és fehér színű inget hordott kigombolva. A nyakában egy dögcédula lógott, izmos karjait pedig a mellkasán összefonta, smaragdzöld szemei pedig magabiztosságot sugallt. – Te ki vagy? – kérdeztem, de tudtam a választ, mivel mellette volt a fekete bőröndje.

- A testőröd vagyok, Kentin Cox és Daichi küldött – felelte, én meg felsóhajtottam. Nagyon szívesen elküldtem volna, de végül is nem ő tehet róla.

- Gyere be – invitáltam be, mire megfogta a bőröndjét, és bejött. Az ajtót bezártam, közben ő hátrafordult felém. – Én Moemi vagyok. Moemi Hitoshi – néztem félre durcásan.

Végül is nem tűnik olyan állatnak, mint például Christian Turner, a gengszter társam. De attól még nem fogom megkönnyebbíteni az életét.

- Mit nézel? – kérdeztem flegmásan.

- Tudom, hogy ideges vagy, és legszívesebben elküldenél a picsába, de barátkozz meg a helyzettel, mert egy ideig így lesz – mosolygott el, én meg megforgattam a szemem.

- Tied a kanapé – toltam beljebb, a konyha (bal oldalt) és étkezőasztal (jobb oldalt) között, egyenesen a fehér kanapéig. – Ne koszold össze – léptem hátrébb. – Van még egy szoba, ami a tied lehetne, csak tele van cuccokkal, amiket majd ki kell dobni.

- Majd megoldjuk.

- Mit tudsz rólam? – rögtön kezdtem a legfontosabb kérdéssel. Kezeimet összefontam a mellkasomon.

- Sok mindent.

- De mi az a sok minden? Úgy érted, mindent?

- Igen – bólintott.

- Én meg semmit sem tudok rólad.

- Akkor kérdezz bátran.

A hangja kedves volt, de annyira nem volt szimpatikus. Hát, na. Nem ismerem, és amúgy is kicsit megvetem a pasikat, mert eddig csak férfiak bántottak engem.

- Azt mondtad csirkének hívnak? – kérdeztem.

- Hogy is becézget Daichi az ágyban? - vágott vissza

Meg. Fogom. Ölni.

- A kakas értelmesebb cunci cicához képest – mondta, én meg felkészültem, hogy ellássam a baját.

Leköltözök a híd alá, ha nem sikerül innen kiűznöm.

(cox = csirke)