8. rész
Kentin
Szeptember 15. (kedd)
Mielőtt elkönyvelnétek perverznek, először is hagy
magyarázzam el a történteket! Nem direkt tettem, amit tettem (!). Csak Moemi
túl sokáig volt a fürdőben, és megfordult a fejemben, hogy belefojtotta magát a
kádba. Én csak meg akartam nézni, hogy minden rendben van vele, hisz egész nap
olyan lehangolt volt. De amikor szembesültem a karcsú testével meg azokkal a
mellekkel, egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem. Túlságosan is… Szexi
volt… Még oda lent is éreztem… A FRANCBA, kurva kínos. Ezek után, hogy nézzek a
szemébe?
Most a nappaliban ülök a kanapén, fejem pedig a
tenyeremben. Hogy lehettem ennyire barom? Most a gatyám is túl szűknek tűnik…
Le kell jegelnem magam.
Hallottam az ajtó nyílását, és mozdulatlanná váltam.
Hallottam Moemi lépteit, de eltűnt a szobájában. Vettem egy mély levegőt, majd
kifújtam.
Nem sokkal később újra hallottam, hogy Moemi kinyitotta
az ajtót, és felém tartott. Aztán a következő pillanatban egy párna csapódott a
hátamnak. Moemire fordítottam a fejem, és láttam, mennyire vörös volt.
- Hagy magyarázzam meg… - kezdtem, de nem hagyta.
- Takarodj! – mutatott az ajtó felé. Nem feleltem. –
Takarodj! – ismételte meg dühösebben.
- Nem azért… - az arcomba vágta a párnát, mire én
elkaptam a csuklóját, a másik kezemmel meg kivettem a kezéből. – Nem azért
tettem…
Moemi szemei lefelé néztek, és még jobban elpirult.
Azt hiszem, tudom, mit látott. A dudorodó farmeremet… Igen, azt… Szemei
megtalálták az arcomat, én meg zavaromban ki se tudtam nyögni legalább egy
szót.
- PERVERZ – sikította, mire a lábát oda vágta, én
nekem meg elakadt a levegőm, és elengedtem a csuklóját. A kezemet oda kaptam,
Moemi közben meg a párnájával visszarohant a szobájába. A francba… A francba, a
francba, a francba! Kurvára fáj!!!
Moemi
Isteneeem! Ezek után egyáltalán nem tudok a szemébe
nézni. Olyan kínos…
A takaróm alatt fekszem összekuporodva és igyekszem
lecsillapítani a szívverésemet. A pulzusom is az egekbe szökött.
Emiatt egész éjjel sem tudtam aludni. Nem értem,
miért érzem így magam. Hisz, láttam már olyat, de ez akkor is zavarba ejtő.
Mikor világosodni kezdett, akkor sikerült elaludnom,
de nem sikerült sokat aludnom, mert a telefonom ébresztett. Túl nehéznek
éreztem a szemeimet ahhoz is, hogy kinyissam, és még a telómat sem találtam meg
a kezemmel. Így kénytelen voltam résnyire kinyitni, és úgy megkeresni a hang
forrását. Egy kicsit még alszok… Csak tíz percet.
Csak még öt percet…
Ahh, túl fáradt vagyok, még öt perc…
Még öt perc…
Nem tudok felkelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése